Belső utazás Anitával belsoutam.hu
Ingyenes konzultáció

Utazóim visszajelzései

Ezeket a személyes hangvételű, sok esetben fájdalmas leírásokat, amelyek az utazások nyomán születnek meg, kizárólag utazóim tudtával és beleegyezésével teszem közzé.

Minden, ami az utazáson történik a terápiás térben marad, teljes diszkréció mellett zajlik a gyógyulás folyamata. A történeted sem a közösségi médiában, sem a honlapon nem jelenik meg. Véleményed pedig csak akkor kerül ki az oldalra, ha írásban engedélyezed a közzétételét.

{

Több problémával is utaztam Anitával, de érdekes módon szinte mindig eljutottunk az anyukámmal való ambivalens viszonyhoz. Valahogy mindig megjelent a vizualizáció során, soke setben a rossz érzések mögött a vele való kapcsolat sejlett fel. Míg az első utazás során a képzeletbeli tábortűznél, ahol anyukám, a felnőtt énem és a gyerek énem foglalt helyet még hihetetlen düh, számomra is megdöbbentő szavak és érzelmek szakadtak ki belőlem, addig a legutóbbi utazás során már őszintén ki tudtam mondani: megbocsájtok. Nagy utat tettem meg idáig, nagyon büszke vagyok a változásra, és hálás vagyok Anitának, hogy türelmesen végig vezetett az úton.

5
{

Anitához az időszakonként rám törő szorongásos rohamok, erőteljesebb esetben pánik rohamok miatt jöttem belső utazásra. Abban az időben szinte minden nap szorongással, rossz érzésekkel ébredtem. Viszonylag gyorsan ráéreztem a belső utazás során, hogy a saját születés élményemmel lehetnek összefüggésben a pánik rohamok. Ezt az összefüggést nem Anita adta a számba, hanem számomra vált világossá a megelőző beszélgetés, és az utazás képei, megélései segítségével. Erőteljes gyógyító képeket láttam, és sikerült ezt a traumatikus élményt megszelídíteni. A napi szorongásaim elmúltak, a pánik rohamok egyre ritkábban érkeznek, és ilyenkor is sikerül a belső utazás során látott gyógyító képeket felidézve megállítani őket.

5
{

Anitával az utazás felemelő, magával ragadó, minden várakozásomat túlszárnyalta. Végig segített, „fogta a kezem”, egy percre sem hagyott magamra. Megnyugtató, kedves szavaival, profizmussal segítette a folyamatot. Olyan régi emlékek, sebek jöttek elő melyekről nem is gondoltam hogy blokkokat okoz. Az utazáskor ezeket újra átéltem, majd elengedtem. Azóta jól vagyok, szárnyalok, az önbizalmam megnőtt. Kiegyensúlyozott, magabiztos és tettre kész vagyok. Kipihenten ébredek és tele vagyok energiával, tervekkel. Köszönöm az élményt!

5

Az életben el kell tévedni ahhoz, hogy az ember önmagára eszmélhessen.

 

Popper Péter

 

{

Én nagyon félek a kontrol-vesztéstől. Így egy kicsit tartottam a belső utazás módszerétől is. Mi van, ha olyan érzelmek törnek rám, amelyek megijesztenek? Vajon Anita képes lesz megtartani ilyenkor? Szerencsére a legtöbb esetben teljes mértékben kezelhető az érzelem áramlás, és annak ellenére, hogy kicsit az álomhoz hasonlítanak a belső utazás képei és érzetei, amikor nagyon ijesztő valami, vagy túlságosan elfáradok, akkor teljes tudatossággal jelezni tudom ezt Anitának. Pontosan érzi, milyen szavakkal, képekkel, vagy akár érintéssel kell megnyugtatni, és visszahozni a biztonságos lelki állapotokba. Ha egy helyzet az utazás során ijesztő, vagy elviselhetetlen, ha elakadok, mert egész egyszerűen nem tudok tovább lépni, akkor nincs semmi gond, jelzem azonnal, és ennek a tanulságaival is tovább tudunk dolgozni. Ami pedig az első utazás során még nehéznek bizonyul, az a következő alkalommal sok esetben feloldódik, eloszlik, és könnyedén sikerül.

5
{

Bevallom, mindig félek egy kicsit a belső utazás előtt attól, hogy nem fogok semmit látni, nem jönnek majd a vizualizáció során a képek, az érzések, és majd némán fogok feszengeni Anita előtt. De valahogy a rituálé, a tea, amivel Anita fogad, a kényelmes kuckóba behúzódás, az ellazító, relaxáló indító szavak mindig megteszik a hatásukat. Kiderült, hogy kifejezetten fogékony vagyok erre a módszerre, filmszerűen peregnek a képek, és sok esetben olyan erőteljes, érzelmileg átélt gyógyító képeket látok, amelyeket utána is fel tudok idézni egy nehezebb helyzetben a saját megnyugtatásomra.

5
{Egy mélységes fájdalommal érkeztem erre a terápiára – a 24 éves fiam elvesztése olyan veszteség, amelyet szavakkal szinte lehetetlen kifejezni. Nemcsak a fájdalmat akartam megérteni, hanem saját állapotomat is. Egy erős belső blokádot építettem magam köré, hogy elnyomjam az érzéseimet, mert úgy éreztem, csak így tudom elviselni a veszteséget. Nem akartam érezni. De ezzel együtt a megértést is elveszítettem: miért történt mindez, hogyan lehet ezzel a fájdalommal tovább élni – egészségesen, boldogan. Úgy tűnt, ez lehetetlen vállalkozás. De a “Belső Utazás” során valami olyan történt, amiért végtelenül hálás vagyok. Egy rendkívül mély relaxált állapotba kerültem és csak utólag döbbentem rá, hogy nem egy, hanem négy órán keresztül tartott – és ebből három órával nem tudok elszámolni. Ez mutatja, milyen mélységbe jutottunk el. A lelkem legmélyén találkoztam a fiammal. Átéltem az ölelését, éreztem a ragaszkodását. Újraéltem halálának minden pillanatát, az érzelmeit, a kötődését. És bár szinte lehetetlen elfogadni a döntését, mégis – valahol – megértettem. Ez pedig óriási segítség az elfogadás útján. De ez az utazás nem csak róla szólt. Ez egy találkozás volt saját Magammal is. Megértettem a saját blokádom okát, és ez elindított bennem egy belső folyamatot. Ma már tudatosan szembe tudok nézni ezzel a belső akadállyal, de nem mondhatom, hogy minden megoldódott. A terápiát fájdalommal és – talán furcsán hangzik – haraggal zártam. De ez a harag nem másoknak szólt, hanem a saját problémáimnak, a saját elnyomott érzéseimnek. És ez valójában hatalmas segítség volt, mert rámutatott arra, hogy min kell tovább dolgoznom. A blokádok felismerése az első lépés a gyógyulás felé. Jelenleg ebben az állapotban vagyok, és biztosan folytatni fogom ezt az utat. Amit most felszínre hozott ez az utazás, azt Anitával közösen szeretném feldolgozni, hogy megtaláljam a belső egyensúlyomat. Egyetlen célom van: boldog akarok lenni – a leírhatatlan fájdalom és hiány ellenére is. Ma már örömmel nézem a fiam gyerekkori képeit, örömmel idézem fel a szép emlékeket. És még ha néha a nehezebb pillanatok is eszembe jutnak, most már valahogy racionálisabban tudok rájuk tekinteni. A fiam emléke mindig velem lesz – minden szépségével és minden fájdalmával együtt. Végtelen hálával köszönöm ezt az élményt, Anita.