Mindannyian hordozunk magunkban olyan régi sérüléseket, kimondatlan érzéseket, amelyek sokszor észrevétlenül is hatnak arra, hogyan gondolkodunk önmagunkról, hogyan kapcsolódunk másokhoz, és hogyan reagálunk bizonyos helyzetekben. Bár a múltat nem tudjuk megváltoztatni, azt igen, ahogyan viszonyulunk hozzá.

Könnyű elhinni, hogy a boldogság a körülményeinken múlik. Hogy más emberek viselkedése, a munkahelyünk, az anyagi helyzetünk vagy az életünk aktuális állapota határozza meg, hogyan érezzük magunkat. És valóban: a külső tényezők hatással vannak ránk. De nem ez a jóllétünk kulcsa.

Sokan hisszük azt, hogy „ilyen vagyok, és kész”. Hogy a személyiségünk, a szokásaink, a reakcióink kőbe vannak vésve. Hogy ami gyerekkorunkban történt, az örökre meghatároz bennünket. De a belső munka egyik legfelszabadítóbb felismerése éppen az: a változás lehetséges. A belső gyógyulás lehetséges. Az érzelmi állapotaink, a megrekedtségünk nem állandó. Még éveken át cipelt csomagokat is le lehet rakni.

A belső gyermek nem egy misztikus fogalom, hanem a benned élő érzékeny, sokszor megsebzett belső éned. Sok probléma, gyerekkori sérülés orvosolható, ha kapcsolatba tudsz lépni a benned élő belső gyermekkel, hiszen a kreativitás, az önbizalom, a bátorság forrása lehet.